csütörtök, április 14, 2005
Milyen vicces mókából azzal oltogatni az ismerősöket, hogy "a barátnőm" vagy "az asszony". Meglepődve kédeznek vissza és/vagy értetlenkednek, holott nagyon jól tudják, hogy valójában nem is létezik az, akiről szó van. Vagy legalábbis olyan státuszban nem, mint amilyenben értelmezni kéne. Én vagyok az, akinek nincs, nem volt és nem is lesz barátnője. Ez a dolgok rendje. Azt hiszem megborulna a tér-idő kontinuum, ha nekem lenne valakim. csak mindig valami félistennek képzelem magamat, hogy erre képes vagyok, holott nem. Majd kinövöm.
